Diósgyőri Kalandozás

Az új Deszkatemplom Miskolcon

Az elmúlt hét keddjén 2016. 07. 12-én, újabb ismerkedésre indultunk. Sokat hallottunk a leégett és újjá épített Miskolci Deszka templomról, valamint a Diósgyőri vár megtekintése is programunkban volt. Kellemes, esőmentes időben buszoztunk Miskolcra és annak központjában villamosra „nyergeltünk” és úgy jutottunk el a Diósgyőri várhoz. Elsőként a híres miskolci „deszka templomot” látogattuk meg.

A látogatásunkat előre egyeztettük a templomi szolgálatot teljesítő munkatárssal, aki elmesélte nekünk a templom történetét, pusztulását és újjá születését. Az ő útmutatását és a világhálón talált bejegyzéseket felhasználva írom az eseményeket!

A tetemvári templomra utaló feljegyzések közül 1698-ból való a legkorábbi, mely szerint abban az esztendőben „zsindelyezték meg a külső temetőben lévő isteni szolgálatra emelt helyet". Az új Deszkatemplomot 1938 szeptemberében szentelték fel, amely ettől kezdve ismét istentiszteleti hely lett. Az évek során ismét folyamatosan romlott a templom állapota. Ahogy a közösség anyagi helyzete engedte, úgy követték egymást a kisebb-nagyobb felújítások, műszaki korszerűsítések.

1997. december 4-én hajnali 3 órakor a betörésvédelmi berendezések jelzése miatt a helyszínre érkező rendőrjárőr és egy szemtanú értesítette a tűzoltókat, hogy tüzet észleltek a Tetemvári Deszkatemplom délnyugati oldalán. A lángok gyorsan felkúsztak a toronyra és a főhajó tetőzetére. A falak, a tetőszerkezet, a zsindelyfedés mind-mind fából készült, így a templom percek alatt iszonyatos, a környéket és a Tetemvárat megvilágító óriási fáklyává változott. A tetőszerkezet templomtérbe zuhanó égő darabjai elpusztították a bútorokat, padsorokat és kegytárgyakat. Így pusztult el a város egyik legjelentősebb műemléke, a helyi tradíciókat őrző, „60. születésnapjára készülő" Deszkatemplom.

A pusztulás döbbenetével és a részvétnyilvánításokkal egyidejűleg megfogalmazódott a közakarat: a templomot újjá kell építeni!! Ezt a szándékot tükrözték a szinte azonnal befutó felajánlások, pénzadományok. Az utóbbi évtizedek építési feladataitól eltérő, különleges feladat nagy kihívást jelentett az építész szakemberek számára. A jelentkezők kötelességüknek érezték, hogy szakmai tudásukkal hozzájáruljanak a kiemelkedő jelentőségű műemléképület újjáépítéséhez.

A templom műszaki átadására 1999. április 9-én került sor, ekkor kezdték el beszállítani az addigra elkészült bútorokat.

Nagyon megható volt az az összefogás, ami a hívek és a mesterek között zajlottak.

A tetemvári gyülekezet újra birtokba vehette kedves templomát, nem csupán megújult külsővel és belsővel, de megváltozott templomtérrel együtt, amely nem csak a főbútorok elhelyezkedését érinti. A változtatásokat két támadhatatlan igény - és a „véletlen" szülte. A presbitérium elvárása az volt, hogy növekedjen a templom befogadóképessége. Így, mivel a nyugati falról korábbi helyére került az Úr asztala, az ottani ólomüveg ablakok alatt kialakították a legénykarzatot. Volt, hogy a véletlen is segítette a bővítés folyamatát. A templomtérben a toronybelső oldalán előbukkant egy addig bedeszkázott, így nem ismert csúcsív. Nem lehet tudni, hogy miért és mikor tüntették el, de ez már nem is fontos. A döntés megszületett: a csúcsívet megtartva, ezen a részen egy újabb, férőhelyeket jelentő karzatot alakítanak ki, elé pedig karzatmellvédet építenek, amely párja a leánykarzatnak és az új legénykarzatnak.

Fantasztikus látványban volt részünk. A székely építőmesterek keze által faragott padsorok, székek, az oltár, a karzat, mind- mind a mesterek önfeláldozó munkáit dicsérik.
Javaslatom, hogy aki csak megteheti, egyszer nézze meg ezt a csodálatos művet, aminek a szépségét szavakkal elmondani nem lehet.

Diósgyőri Vár

Az iskolai történelem tanulmányainkból ismerjük, hogy ezt a várat a Nagy Lajos uralkodása idején a lovagkori erődítménynek, valamint a „királynék vára” néven emlegették a középkorban, mert hat királyné rezidenciája volt.

Napjainkra már szükségessé vált a vár rekonstrukciója. A vár, a délnyugati szárny kivételével két szint magasságig épült vissza, amelynek megújuló tereiben a korabeli élet interaktív formában válik „hétköznapivá”, és a hétköznapi események, rendezvények patinás miliőben válnak utánozhatatlanná. A délnyugati szárny megmaradt az 1800-as évekbeli, villámcsapás okozta romállapotában, így őrizve meg a vár romantikus képét.

A vár berendezéseinek sajátossága a kötetlen megismerésben rejlik; a látogató szabadon mozogva, minden dolgot kipróbálva élheti át a középkori vár hangulatát. Ehhez a hangulathoz az interaktív tartalmak mellett korhű ruhába öltözött animátorok, valamint a földszinti térben helyet foglaló középkori, mindennapi életet bemutató terek is hozzájárulnak.

Csoportunk is birtokba vette a kazamatáktól kezdve a vártoronyig,- a rendkívüli szépségű kastély szárnyat, a fegyver és lovagtermeket, a börtönt és az ivót, és a kétszintes várkápolnát. Bekukkanthattunk a konyhájukba és küldhettünk a saját fényképünkkel díszített üdvözlő lapot magunknak emailban.

Ez a napunk is szép tartalommal lett kitöltve és bővítve a hazánk történelmi eseményeinek a megismerését.

Fényképalbum itt